Csak a növekvő ingerültséget érzed, hogy valami nem jó, nem elég. Hogy itt vagy xy évesen, és még mindig nem érzed a mindent átható boldogságot. Pedig jó helyen vagy, biztos helyen vagy, szeretve vagy és mégis. A belső tűz kialudni érződik benned, a napok fásultsága veszi át a helyét. Tegye fel a kezét az, aki mostanában érzett így.

A vágy, az elismerés, amit a másiktól vársz, az hiányzik az életedből.  Az elégedetlenség, ami piszkál, viszont egyértelműen benned van: kimondatlan szavak, megbeszéletlen, elvarratlan szálak. ÉS önutálat. Minden közül ez a legfontosabb: önutálat. Mit jelent ez? Egyszerűen annyi, hogy saját magad nem fogadod el, úgy ahogy vagy, és a másiktól várod azt, hogy megadja neked, amit Te magad sem tudsz megadni önmagad számára. Kicsit sok volt itt a magad szó, de most Rólad van szó, és a benned élő Nőről vagy Férfiről, akit igazából Te nyomsz el. Nem szereted magad, elítéled magad. Sok- sok oka lehet ennek az elnyomásnak, de ez a lényeg, mert hiába a sok jelzés feléd, nem tudod értékelni, míg Te nem értékeled azt, aki vagy. Addig csak keresed ezeket eseményekben, pillanatokban és folyamatos visszaigazolásban.

Milyen okai lehetnek a belső elnyomásnak? Lehet profán, a világtól jövő elvárás: ma minden azt sugallja, hogy csak akkor vagy jó nő, ha a külsőd is hibátlan.   Ezért elkezdődik a tökéletesség hajszolása a külsőt illetően, azt gondolva, hogy majd minden jó lesz, ha teljesen szép és tökéletes leszek.  DE valóban így van ez? Egyébként is, nézd meg, hogy az életed minden terén tökéletességet vársz el nem csak magadtól, de a környezetedtől is.

De lehetnek belső tudattalan okok is, amit soha nem mondtál még ki úgy igazán. Ezek azok a gondolatok, amiket elrejtsz a lelked legmélyére, mert félsz attól, hogyha meglátod az igazságot, akkor minden felborul. Nem feltétlen van felborulás, és lángok, de hogy lehull valami hályog a szemedről, az biztos, ezek a felismerések pedig csodálatosak, mert felszabadítanak.