Eric Berne óta tudjuk, hogy a játszmák elemi részei a kapcsolatainknak. Kérdés azonban hogy, milyen fokon játsszuk ezeket el a mindennapokban? A játszmák lényege hogy egy bizonyos szituáció egy bizonyos fajta reakciót hív elő a részvevő felekben. Ezek a reakciók nem tudatosak, ösztönösen reagálunk, így lehetséges ezért az, hogy egy-egy szituációt teljességgel ugyanazon a módon játsszuk le. Ez legfőképpen a viták, veszekedések alkalmával válik nyilvánvalóvá, amikor is szinte lemezként ismétlődik a vitázó felek szövege és megnyilvánulása is. Pontosan e miatt a tudattalanság jelleg miatt érezzük azt, hogy nincs kiút, a másik nem ért meg, nem szeret, eltávolodtunk… a lista végtelen lehet a gondolatainkból szövött szenvedésekkel.

Fontos megérteni ezt a tudattalanság jelleget. Sokféle oka lehet a játszmázás kialakulásának: a gyermekkorból hozott nagyon erős szülői minták; az életünk során felvett viselkedésminták, amik során sikerrel vettük az akadályokat; egy bizonyos attitűddel való azonosulás, amit ellestünk egy számunkra fontos személytől, és még sokféle verzió lehetséges. Tehát jó először is békésen, ítélkezésmentesen megállapítani, hogy ezek az emberiség 99% -ban létező minták. Bernénél lehet olvasni a pontos játszmákról és azok megnyilvánulásairól, én inkább most arról írnék, hogy van kiút ebből a körből.

Ami feltétlen szükséges: akaraterő, önuralom, és önmagunkkal szembeni őszinteség. Fel kell ugyanis ismerni azt, hogy ezeket a játszmákat mi hívjuk életre, tehát 100%-os felelősségünk van benne.

Na jó, de ha tudattalan, akkor miért is vagyok hibás? – hallom a kérdést. A felelősségünk abban van, hogy nem merünk szembenézni azzal, hogy valami probléma velünk is van, ha már a századik vitát folytatjuk le a legtöbbször hasonló helyzetek miatt és hasonló eredményekkel. Ha megállunk egy percre és kicsit kívülről nézünk magunkra, akkor máris megakasztottuk a szokványos vitát, hiszen kizökkentünk a rendes, megszokott keretből. Ha pedig tovább merészkedünk és feltesszük a kérdést: tulajdonképpen most mi is az oka a fennálló feszültségnek? E fontos kérdések feltételével máris lehetőségünk nyílik betekinteni a gondolatainkba. Miért kezdődött ez az egész helyzet? Fontos ez a vita? Kinek fontos? Mit nyerek azzal, ha én nyerem a szituáció feletti uralmat? Milyen helyzetekben láttam ezt a reakciót? Miért reagálok így ahogy? Ha a SAJÁT mintáinkat, saját belső feszültségeinket a tudatosság fényébe emeljük, máris sokat tettünk a kapcsolatunkért.

Tehát a legfontosabb az, hogy hatalmunkban áll megszakítani a kapcsolatromboló viselkedést, hatalmunkban áll javítani a házasságunkon: csak rajtunk áll.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük