Valamikor, a felnőtté válás folyamán elveszítünk valami igazán értékeset: úgy tekinteni a másik emberre, mint amilyen az valójában. A társadalomtól, a szüleinktől, tanárainktól kapunk egy szűrőt, ami aztán hűségesen elkísér bennünket. Így aztán mindenki, akivel találkozunk, automatikuson ezen a szűrűn keresztül ismerszik meg, illetve ítéltetik meg. Már nem látjuk a valódi személyt, csak a ruháját,…