Gyakran tapasztalom, amikor beszélgetek párokkal, hogy az elhidegülés egyik fő oka hogy nem beszélnek. Nem szólnak, csendben magukban tartják a gondolataikat, vagy éppen veszekedésben torkollnak ki teljesen más, jelentéktelen ügyek miatt. Csak épp a saját problémájukról nincs szó.

Azzal indokolják, hogy nem tudják, hogy mondják el, vagy, hogy ha el is mondják, akkor  másik fél nem érti  a problémát, vádként veszi, és máris kész a napi vitakérdés.

A legtöbbször pontosan itt csúsznak el a felek. A kommunikáció tulajdonképpen csak egymásnak címzett sértegetések és szemrehányások sora. Így persze érthető, hogy egy idő után bezárulunk, és inkább nem is mondunk semmit. A félelem, hogy megint konfliktusba kell állni, megbénítja az embert, és inkább a hallgatás pillanatnyilag előnyösebb formáját választjuk. Azért pillanatnyilag, mert hosszú távon megbosszulja magát.

Ami hiányzik: az értő hallgatás. De a lehető legritkább esetben találkozom azzal, hogy valaki tud: odafigyelni, 100%-ban. Jelen lenni. Elgondolkodni. Engedni az álláspontból. Belátni a tévedést. Elnézést kérni. Kérdezni.

Ezzel a kommunikációs módszerrel ki lehet mondani, ha fáj. Nem kell védekező álláspontba menekülni. A megértés és az odafigyelés fél siker a kapcsolat megmentére hozott áldozatok sorában.

Apróságok, és mégis csodatévő dolgok. Szívesen segítek, ha párkapcsolati elakadással küzdenek.

Bejelentkezés: info@parkapcsolatmuhely.hu