„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.”

Sokan egy bizonyos pontot keresnek a kapcsolatukban, arra nézve, hogy MAJD boldogok lesznek.  Majd akkor ha, és ez utána a „ha” szócska után számtalan esemény és tevékenység, illetve történés illeszthető be: ha megszületik a gyerek, ha meglesz az első lakás, ha már anyósom nem él velünk, ha majd nem iszik egy sört a haverjaival, a felsorolás véget nem érő lehet.

Holott a kapcsolat lényege nem a várakozás és a feltétel szabása, mint inkább az együtt táncolás. A mindennapok megélése, az összetartozás élményének átélése.

Nem azért vagyunk egy kapcsolatban, hogy egy bizonyos pontra megérkezzünk.  Az a pont már ott van velünk, hiszen együtt vagyunk egy közös élet vállalkozásán.  A kérdés inkább az, hogy mennyire hangolódunk össze ebben? Mennyire visz el egy negatív gondolat, egy kívánság, egy vágy attól, hogy a lépéseinket közösen éljük meg?

Természetesen céljaink lehetnek az életünk során, amelyek mind, mind örömet és tartalmat adnak, de nem csupán ezektől függ a boldogság megléte vagy nem léte. Ezeknek az örömöknek az átélése a cél maga, plusz az életen való áttáncolás EGYÜTT.

Fotó forrás: dance.hu