• Már megint nem ágyaztál be!
• Már megint nem vettél kenyeret!
• Miért ide tetted a távirányítót?
• Miért vettél még egy újabb – akármit?
• Minek ez a marhaság?
• Borzalmas, hogy nem tudsz JÓL porszívózni/mosogatni/akármit, inkább megcsinálom én!

Ilyen és ezekhez hasonló felcsattanások és értékelések hangzanak el nap, mint nap a kommunikációinkban. Persze, nagyon bosszantó, ha nincs megcsinálva ez vagy az, és hullafáradtan hazaérkezünk, és még el kell menni ide-oda vagy pakolni kell, vagy takarítani, a sort végtelen jellel lehetne folytatni. Az az igazság, hogy egy bizonyos idő eltelte után, és esetleg egy pár gyerek megérkezése következtében a kommunikáció minősége az együtt töltött tartalmas idő rövidsége arányában hanyatlik. Elfelejtünk férfi és nő lenni, elfelejtünk társak lenni és csupán férj és feleséggé redukálódunk, és ez legelsőként pontosan az egymással folytatott párbeszédeinkben nyilvánul meg.

Arra akarok kilyukadni, hogy a hibákat mindig észrevesszük. MINDIG. A hiba ott lapul a kapcsolatban, mint egy vádló felkiáltójel, hogy látod, MIATTAD nem vagyok boldog. Mert ha TE ezt és ezt csinálnád, akkor… bezzeg jól érezném magam és elégedett lennék. De valójában akkor sem lenne meg a boldog állapot. Az emberi elme azzal a csodálatos tulajdonsággal rendelkezik, hogy BÁRMIBEN talál valami kivetnivalót.

A kapcsolatok kezdetén ez még másképp van, nem zavarnak a párunk bosszantó kis dolgai, sőt elnézően kacarászunk ezeken a dolgokon. De sajnos idővel elfelejtődnek a pozitív visszacsatolások. Nem mondjuk, hogy fontos nekünk, hogy szeretjük, még ha nem is hoz kenyeret. Nem tartandó szükségszerűnek a jó dolgokat kiemelni, pláne még fennhangon elismerni, hiszen az természetes. Ha valaki jól csinál meg valamit, az természetes. Annak úgy is kell lennie. Nemde?

Így kopik el szépen lassan az egymás iránti kedvesség és megértés. Mi a teendő? TUDATOSAN megálljt parancsolni ennek a destruktív iránynak. Ha kritikát is fogalmazunk meg, lehetőleg ne élből történjen. Főleg ne a „TE mindig” szókapcsolattal nem ajánlatos kezdeni. Tudatosan keresni a pozitív és építő dolgokat. MI az, amit viszont megtesz? Mik azok a tulajdonságok, amik miatt beleszerettünk?  Ami segítségünkre van azzal, hogy Ő megteszi? Ami neki is öröm csinálni és sikerélménnyel és kedvvel teszi? Segítsük hozzá a társunkat ahhoz, hogy még a mindennapi rutinban is szerepeljen a pozitív kommunikáció!

Az eredmény nem marad el.

Jó fejődést és tudatosságot ebben!