A múltkori írásban a szeretetnyelvről általában beszéltünk. Mindannyiunknak van egy vagy kettő olyan jellemző szeretetnyelve, amin ő maga is beszél, és ahogy ő maga is szeretne kapni a másik embertől. 5 fő szeretetnyelvet különböztettünk meg: minőségi idő, elismerő szavak, szívességek, testi érintés, ajándékozás. Párkapcsolatainkban, de általában is, az emberi társulásainkban (baráti, szülői stb.) ezeket keressük, és mi magunk is ekként tartjuk fenn a kapcsolatokat.

ELISMERŐ SZAVAK

Az egyik fő szeretetnyelv az elismerő szavak. Ha visszagondolunk a gyerekkorunkra, akkor legtöbbször arra emlékszünk, hogy vágytunk a szüleink, tanáraink elismerésére szóban is.

Amikor azt mondták nekünk, hogy ügyesek vagyunk, jól csináltunk valamit, megdicsértek minket, akkor szinte ragyogtunk. Ezekben a szavakban valódi erő rejlett.
Önértékelésünk mások visszaigazolása nyomán keletkezett. Sokak számára ez nem adatott meg. Egész életükben keresték a jóváhagyást, elismerést a szüleiktől, amit sosem kaptak meg. Ezek az emberek nagyon vágynak arra, hogy elismerjék őket.

MINDENKINEK FONTOS

De nem csak ezeknek az embereknek jelent sokat. Hiszen mindannyan szeretjük, ha elismerik a munkákat, az érdemeinket, a cselekedeteinket. Mind szeretjük magunkat értékes és hasznos embernek tudni a társadalomban. Szeretjük, ha tudjuk, hogy amit csinálunk, az mások számára is fontos, legyen az a legapróbb tett is, mint pl. egy mosogatás. A kapcsolatok során sokszor ez sikkad el.

Emlékezzünk vissza, hogy a párkapcsolatok elején milyen rajongással és elismeréssel nézünk arra, akibe beleszerettünk. Nem is fukarkodunk a szavainkkal, szívesen tudtára adjuk annak az embernek, akit szeretünk, hogy csodáljuk és szeretjük.
Ez később elsikkad. Elfelejtődik az, hogy minden nap lehet egy kedves szóval tenni azért, hogy a társunk, párunk, de még a barátaink is tudják azt, hogy ők számítanak nekünk.

APRÓ DOLOG, DE ERŐS

Gondoljunk csak bele: nőként mennyire fájdalmas, ha nem ismerik el a háztartásban végzett munkánkat, pedig ha a társunknak kellene csinálni, bizony lehet, jobban megbecsülné. És persze fordítva is: férfiként szintén fájdalmas, ha a családért tett erőfeszítéseket természetesnek könyveli el a másik fél. Apró dolog, de nagyon sokat számít, ha elismerjük azt, amit tesz értünk a párunk, egy köszönöm szóval, vagy épp elismeréssel adózva annak, amit teszünk.

NEM ERŐLTETETT!

Sokszor hallom azt, hogy „de ez olyan erőltetett így!”. Nem kell erőltetettnek lennie.

Elég, ha őszintén végig gondolva, mi az, ami a másik nélkül nem menne könnye az életünkben, ennek pozitív visszhangot adunk.
Az első talán nehéz, de utána már könnyen megy, már csak azért is, mert a hatása láthatóvá válik. Az is segíthet, ha belegondolunk, ránk milyen hatással van a dicséret. Milyen jól érezzük magunkat, akkor, ha valaki elismer minket, milyen jó ha azt érezzük, hogy hasznosak voltunk, és ez mások számára is értéket ad! Ha ezt megtesszük, és szeretjük a másikat, akkor könnyebben adunk mi is visszajelzést, azért hogy ő jól érezze magát mellettünk.

Figyeljük meg a párunkat: számára ez olyan szeretetnyelv, ami felvillanyozza? Ami utána boldoggá teszi? Magabiztosabb így mellettünk? Ő is figyelmesebbé válik ezáltal? Ha igen, akkor bátran használjuk ezt a kulcsot a kapcsolatunkban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük