Imádom Anthony De Mello sorait, a lelkesedésről. Emlékeztetőül: „Ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.”

Elgondolkodtatok ezen? Megnéztétek mennyire van jelen az életetekben a lelkesedés?

Ha ízlelgetitek a szót – gyönyörű a magyar nyelv-, akkor észreveszitek, hogy benne van a lélek. A lélek, aki mindezt az érzést tudja magában érezni, cselekedni. Lelkesítő valami, ha azzal, egész valóddal tudsz azonosulni, amiben elmerülsz.  Amikor lelkesedsz, kizökkensz a napi unalomból, a napi megszokott kereteid közül. Az idő megáll, és akkor, abban a pillanatban teljesnek érzed magad. Erre gondol Mello, boldogság címen. Ha boldog vagy, akkor egynek érzed magad mindennel, és így van ez a lelkesedéssel is. Ha boldog vagy, akkor pedig a jelenben vagy. S minél többet tartózkodsz a jelenben, annál boldogabb és lelkesebb leszel.

Annyi minden iránt lehet lelkesedni! Lehet ez személy, tárgy, tevékenység, fogalom. Ha azok közé tartozol, akik azt mondják, teljesen hiányzik a lelkesedés az életéből, akkor segítek pár példával a saját életemből, ami számomra öröm és a jelenbe hoz, és teljes lelkemmel részt veszek benne.

Elsőként az olvasást említem. Ez kora gyerekkorom óta része az életemnek, és amikor olvashatok, akkor a lelkesedésem határtalan. Teljesen elmerülök a könyv világában, átadom magam a történetnek; érzelmeim is látványosan kifejeződnek ilyenkor: hangosan nevetek, vagy sírok, vagy sóhajtozom együtt a szereplőkkel. Igaz a buszon néha furcsállva néznek emiatt rám J .

A másik lelkesültségem az éjszakai, csillagokkal pettyezett égbolt. Órákig el tudom nézni: elgondolkodni az egész teremtésen, és arról hogy milyen pici porszem vagyunk az egész világegyetem működésében. Nem ismerem a csillagképeket a Göncölszekéren kívül, így lelkesen szórakozom azzal, hogy én találok ki különféle alakzatokat s adok nevet nekik. Ha nagyon nyomaszt valami, akkor feszültség oldásnak is kiváló a csillagos éjszaka: a határtalan végtelen bámulása között az ember megérti, hogy minden relatív, minden probléma csak viszonylagos. De ha csak úgy önmagában csodálom, akkor is végtelen örömmel és lelkesedéssel tölt el a látvány. Sok egyéb ehhez hasonló szépség van, amiért tudok még lelkesedni, de ami most számomra még kiemelkedő fontossággal bír: a tanulás. Önfejlesztés. Határok megkeresése, átlépése- izgalmas új területek felfedezése, s ezek Hivatásban való kiteljesítése. A nehéz pillanatokban való önmegismerés is ide tartozik.

Te miért tudsz lelkesedni? Miben leled meg a Jelen-létet, az örömöt? Volt olyan beszélgetésem nemrégiben, amelyben semmilyen örömforrást nem tudott a hölgy említeni. Egy árva apró örömforrást sem.  Így nehéz kapcsolódni az élethez, és így könnyen lehetünk áldozatok a saját életünkben. Igen, ez mind munkát igényel. De megéri.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük