Anyaként is tudnunk kell önmagunkra reflektálni, önmagunkkal foglalkozni, hogy aztán ezzel a töltéssel vigyük tovább gyerekeink számára. Az alábbi írás ennek jegyében született.

Mind ismerjük azt, hogy életünk során többféle szerepbe bújunk, veszünk, fel ismerjük meg. Minden szerepnek van létjogosultsága és fontos, is, hogy ezeket az alapvető personákat jól éljük meg. Jung határozta meg ezt egész pontosan, mint ős archetípusokat, és bizony pár ilyen ősi szerepet mind megélünk az életünk folyamán. Gondolok itt a Gyerek, a Nő , Férfi, Dolgozó, Vezető, és így tovább a többi szerepszemélyiségre.

Amikor anyává válunk, nem csupán a gyerek születik meg, hanem mi magunk is újjászületünk egy bizonyos módon. Nem ismerjük ezt az énünket. Nem tudjuk, hogy kell itt viselkedni, mik a követelmények ebben a szerepben, viszont éppúgy elmondható ez az összes többi szerepünkre is.

Viszont egy egész iparág dolgozik azon, hogy véletlenül se tudjuk magunkat igazán megismerni ebben a szerepben sem. Véletlenül se fedezhessük fel önmagunkban az anyaság szerepét, amit tulajdonképpen ösztönből, zsigerből mindannyian csodálatosan tudunk, és a feladatunk is az lenne, hogy olyan anyává váljunk, amit az énünk, a habitusunk, és amit a belső hangunk diktál. Hogy ösztönből, belső erőből szeressük a gyerekünket. Hogy hallgassunk önmagunkra, a jelzéseinkre, az érzéseinkre.

Ami ma van, az az, hogy a belső bölcsességünket kiárusítjuk másoknak. Elhisszük a védőnőnek, az orvosnak, a bárkinek, hogy három óránként kell etetni, vaskos könyveket olvasunk arról hogy kell altatni, etetni, pelenkázni, szoptatni, és a többiről nem beszélek.  Itt a húgom példája, hogy sírt, mert éhes volt, de anyukámnak azt mondták, éjszaka nem ehet a baba, így szépen megélte a bizalmatlanságot, az ősbizalom sérülését.

Ma már egy celeb, egyetlen gyerek után kézikönyvet ad ki a témáról, és teljesen komolyan gondolja, hogy ő releváns lehet a dologban. Az igazság az, hogy ahány gyerek annyi változat, annyi alkalmazkodási mód, az én három gyerekem háromféle megközelítést igényelt babakorában is. És ha észreveszitek, mindig vannak trendek. Szoptatási trend, hogy véletlenül se érezd magad jó anyának, ha épp nem tudsz szoptatni. Most éppen a gender trend.  A lényeg az, hogy mindenképp VALAKIRE hallgatnod kell. Szól az anyósod, hogy miért veszed fel, szól a barátnőd. Hogy miért NEM veszed fel; így a belső hang elhalványul, gondolván, hogy mások úgyis jobban tudják.

Itt most nem a segítségről beszélek, aminek van ideje, helye, és jókor is jön. Itt arról a társadalmi nyomásról beszélek, amivel rád telepednek, megmondva a tuti tippet, és elvéve a saját érzéseid szerinti megélését az anyaságnak.

ÉN azt mondom, TE tudod jól, TE ismerkedsz a gyerekeddel, és Te vagy ott neki éjjel nappal. Te tudod őt úgy szeretni, ahogy neki jó.  Arra biztatnék mindenkit, hogy hallgasson önmagára, ez akár egy csodás önismereti út is lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük