Poláris világunkban szinte mindent kettősség jellemez. Az életünk összes területét áthatja ez a dualitás. Jó-rossz, fény-árnyék, szeretet-gyűlölet, csak pár kiválasztott ellentétpár a végtelen közül.
A kihívás az, hogy meglássuk azt, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül. Legalábbis, itt, ebben 3 dimenziós világunkban semmiképp. Sokszor jelentjük ki kategorikusan, hogy valami kizárólagosan jó, vagy rossz. A valóság ennél lényegesen árnyaltabb.
Mindkét oldal ugyanannak a minőségnek az ellentétes kifejeződése. Lehet a jó is rossz, és a rossz is jó. Mondjak példát is? A szeretet nevében több millió embert öltek meg, mindezt egy magasabb Jóval igazolva. A jónak aposztrofált érzések önmagukban is képesek rombolni. Nézd csak meg: ha annyira szeretsz valakit, hogy a széltől is óvod, nem hagyod kibontakozni; ha nem mered elengedni, akkor ez a jóság, könnyen generálhat rossz, elfajult érzéseket, tetteket, hiszen a szeretett személy nem tanul meg tapasztalni. Vagy ha a jóság nevében mindenki helyett elintézel mindent, akkor is megfosztod őket a megküzdés lehetőségétől, az átégés, a megértés lehetőségétől.
Ugyanakkor egy rossznak titulált esemény, gond, elindíthat egy úton. Kérdéseket teszel fel, önvizsgálatot tartasz, keresed a megoldást, meghaladod magad. Küzdelmet folytatsz, s ezekkel az energiákkal felszabadítasz egy láthatatlan erőt magadban. Ez aztán kiforrhat pozitív jellemben is akár. A rossz maga, ugyanakkor arra is rávilágít, ki vagy Te: mit képviselsz, mi a valóságod? Mik azok az erkölcsi elvek, amik mentén éled az életed? A rossz, mint ilyen támpontot is ad önmagad megismeréséhez. Ha szembekerülsz a rosszal, mindig választásokat eredményez: megadod magad? Megideologizálod? Vagy épp nemet mondasz neki? Csodálatos tükör egy rossz helyzet saját magad számára is.
S ha csak a fenti eszmefuttatást nézed, valóban rájössz, hogy nincs jó és rossz, csupán tapasztalás van, amiből levonhatod a következtetéseket a jelenlegi élethelyzetedre nézve.