Az áldozat egy külön típus. Számára nem létezik megoldás a problémára. Minden bajáról és gondjáról más tehet, s ezt szereti is hangoztatni. Ő a meg nem értett, a sértett. Kommunikációjában nincs TE, vagy Mi, csak ÉN.

Az Áldozat nem vállal felelősséget, hiszen ő nem tehet semmiről. Minden a másik gondja. Beszélgetések közben csodálatosan felsorolja, hogy miben hibás másik, percről-percre emlékszik azokra a (vélt, vagy valódi) sértésekre, amik valaha elhangzottak felé.

Az áldozat nem akar változni, megreked egy szinten, és onnan nézve okol bizonyos helyzeteket, szituációkat, és embereket. Mivel ezt az egész szerepet jól megismerte, nehéz ebből kitörni. Hiszen kényelmes ruha ez, nem kell új dolgokat megtanulni, pláne küzdeni.

Ez a szegény én szerep sok mindentől megvéd. Ad egy fix világnézetet. Így gondolom, és ez így van. – ez a mottója az Áldozatnak.  Ha más utat javaslunk, akkor megmagyarázza, hogy Ő azt már próbálta, és az sem működött, ebből is látszik, hogy a világ a hibás. Így azt is megindokolja, hogy a változás világában Ő miért is nem tud, vagy akar részt venni.

Elvárja, hogy minden úgy történjen, ahogy Ő szeretné, az egóját folyamatosan tölteni kell, mert a visszajelzésekből táplálkozik.

Ha áldozattal élsz, nem könnyű megoldani, folyamatos kommunikáció, és kitartás szükséges ahhoz, hogy felrázzuk ebből az állapotból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük